Foci és Forma 1

Kedves Olvasóim!

Én, személy szerint az angol labdarúgás elkötelezett híve vagyok, de minden évben megtetszik egy másik  bajnokság is. Természetesen ez nem csak így intuitívan jön, jól ki kell ezt érdemelni nálam. Tavaly a spanyol bajnokság izgalmai tartottak lázban, idén viszont eddig a legjobb meccseket a Serie A-ból sugározták számomra. Lüktető játék, kapuk előtti izgalmak, futkosás fel alá, és gólok (igen többes számban, amely digó barátainktól merőben szokatlan), ez kell a focit kedvelő népnek.

Kezdjük a címvédővel. A kisebbik milánóiak keretében sok minden nem változott, a góré „csatárt vegyünk vazze!” taktikája is állandóan van jelen évek óta, de kezdi végre felismerni, hogy azért jóból is megárt a sok, és nem kell 7 csatár, amely poszon ugye egyszeerre maximum 2 található meg a gyepen, így Recobát, aki azért nem gyengítené  a csapatot, kölcsönadták a Torinónak. De még így is tök felesleges annyi ék, és a meccs előtti kiválasztásukat sem úgy végzik, hogy összeeresztik őket, mert akkor mindig az Ibrahimovic  Adriano páros kezdene, de a brazilnak esélyes sincs bekerülni a csapatba, amit azért nem feltétlenül értünk. Így marad Suazo szerepeltetése, aki mondjuk nem volt filléres, mert 14 millát vesztegettek rá, de teljesen megérte, mert még egy gólt sem lőtt. Így marad az, hogy a svéd lövöldözi befelé a labdákat, elég nagy eredményességgel (6-nál jár), ha azonban kidől a sorból akkor ki tudja, mi lesz. A csapat motorja és esze Stankovic (a kedvencem ebből a bandából) és az északi bosnyák azért kihúzza a slamasztikából a csapatot, ha ők nem lennének még így se menne, pedig azért így sem fényes, tavalyi önmagukhoz képest (bár még veretlenek, még).

A Roma kezdeti lendülete lankadni látszik, bár a sorsolás sem mondható igazi mázlistának (Juve, Fiorentina, Inter, Man. Utd), Tottiéknak izzasztó hetük lesz még, bár az első két rangadón 2-szer 2-2-es iksz a nevük mellett azért nem olyan rossz. Nagy mozgás itt sem volt, a legdrágább Ciccinho azért nem fogja megváltani a világot, mint azt a Realnál sem tette meg. Juan a védelem közepére viszont nem rossz üzlet. Egy baj van a farkasokkal, hogy a karmester és a gólvágó az egy és ugyanaz a személy, és Francesco nélkül nem Roma, a Roma. Bár vannak ügyesek még a csapatban, Aquilani, Mancini, Giuly, akik azért vihetik a terheket, de az igazi nagy rangadókon nagy szükség lesz a csékára. Ha nem rugdossák szét a Roma megatározó játékosait agresszív olasz kopasz bácsik, akkor harcolhatnak a scudettoért is akár.

Azért van baj Milanóban gazdagon, AC-ék Milanjánál főleg. A játékosállomány java azért már leélte focikarrierje delelőjét, és olyan rettentő fiatalításba sem fogtak a vörös-feketék, azért még mindig az ő keretük a legértékesebb szerte Itáliában, és amíg a tulaj pénztárcája jó vastag addig ez így is marad. Azért a pénzt fogta idén derék Berlusconi mester, aki a fiatal ígéret Patoért és a Realos Emersonért volt csak hajlandó fizetni, mondjuk ez előbbi játékos az egyenlőre a nesze semmi fogjad jól státusban helyezkedik el, ugyanis az év végéig nem léphet pályára tétmeccsen. A Milan vezetésben még mindig él a Seva-reneszánsz lehetősége, és az a 2 kiló pénz sem csillapítja sírógörcsüket, amit az orosz kolléga tudott kiperkálni az ukrán barátjáért. A játék remekül megy a csapatnak és mindaddig így is marad, amíg a világ 3 legjobb játékosából 2 itt játszik és megy a „Pirlonál a labda. Zseniális passz! Kaká lő! Gól!”, de sajnos a befejezés hiányzik és a „Gól” helyett a „Mekkora helyzet volt!” szóösszetétel pattan le szánk csücskéről. A derék Milan pedig meccsről meccsre megszívja. Jó gyorsan vezetést szereznek, majd addig támadnak és játszanak hitetlenül tetszetősen, amíg az ellenfél berámol nekik egyet-kettőt. Mindezt olyan tökélyre fejlesztették, hogy fele annyi pontjuk van, mint az élen állóknak. Nem lesz ez így jó, kéne egy rendes csatár (Bocs Pippo!), de kétségünk ne legyen afelől, hogy feltámadnak és elindulnak, mint a talajvíz. Bízom benne, már csak azért, mert egy tucat Milan fant ismerek, és nem akarom, hogy sírjanak.

Jöjjön a megye 2-őből frissen felkerült torinói óriás, az öreg hölgy. Azonban a csapat gerincét nem ő, hanem öreg urak alkotják. A nagy hármas (Nedved, Del Piero, Trezeguet) még mindig jól kevergetik a zsugát, eredményesek is gazdagon, de ki tudja, hogy meddig tart ez ki. Bár az ikonként tisztelt Alex játéka már azért jobban megkopott, mint a két másik említetté, nem igazán tudja újra felvenni az első osztály ritmusát. Ez a hivatalos álláspont, azonban szerintem konkrétan nem lát a gőgtől! „Figyejjé kiccsávó! Nekem adjad a labdát, mert én gólkirály voltam tavaly!” Egy osztállyal lejjebb és egy évvel korábban, feletted is eljár az idő Alex! Amit a Roma elleni tizenegyesnél művelt, azon pedig kiakadtam, mint az órarugó! Hogy lehet így lőni egy büntetőt. Beléphet, az elkúrtam, mint Robbie Baggio klubba. Ám találhatók a Juvéban rendes focisták is, elsősorban Jorge Andrade, Boumsong, Tiago, Salihamidzic, Iaquinta sorolható ide, akik rendes felkészítés mellett még sokáig repíthetik a torinói szekeret. Úgy gondolom, hogy Deschamps mester kirúgásával várhattak volna még vagy 2 hetet, és akkor megkaparinthatták volna ex-edzőjüket a nagy Capellot. Ám így is ádáz harcban ott lesznek az elejében, és véres leheletük végig érződni fog az előbbi három csapat tarkóján.

A Fiorentina sem tűnik szárnyaszegett csapatnak, bár az óriás Luca eltávozott, a csapat és formája megmaradt, remekül összeválogatott a nagyképű sztároktól mentes banda biztosan elcsíp egy UEFA-kupás helyet magának. Stabil védelem, labdabiztos középpálya és veszélyes csatársor, minden edző álma, és a firenzeiek ebből a 3-ből minden meccsen legalább kettőt üzembiztosan le tudnak hozni, csak más-más felállásban. A híresen spúr Lazio idén sem verte el a nagy pénzt az átigazolási piacon, ennek ellenére idei jó szereplésük felől sem lehet kétségünk. Minden tulaj álma, kevés pénz, jó csapat jellemzőt sikerült átmenteni, és valószínűleg a római csapatból inkább veszik ki a pénzt, és mint üzleti vállalkozást használják. Ha végre nem csak ikszelnének, hanem a Ledesma – Rocchi – Pandev háromszög beindulna, akkor jó esély van arra, hogy a tulajok a jövő év végén is vehetnek maguknak egy-egy tűzpiros Ferrarit.

Remélem az eddig látott jó meccsek után még több élményben részesítenek égszínkék barátaink minket, büszke magyarokat, akik ugyebár 2 góllal jobbak náluk, mégis micsoda különbség mutatkozik a bajnokságok között!

Forza Italia!

Kedves Olvasóim!

Nem kell megijedni, nem tért vissza a politika színpadára a zseniális kisgazda, és ez nem egy politikai okfejtés lesz, hanem megint arra adom a fejem, hogy magyar focival foglalkozzak. Magam sem hiszem el, hogy ezen a héten másodszor, de ez mellett sem mehetek el szó nélkül.

Nézem a TV újságot, látom benne, hogy ma lesz a nagy rangadó, a Felcsút-Ferencváros. Gondoltam megnézem, hisz hétvégén Viktor csapatát láthattam személyesen is, és nem mutattak rossz játékot, gondoltam jó kis esti szórakozás lesz. Hát lett is, rendkívül jót szórakoztam, amennyiben azt vesszük alapul, hogy sírva vigad a magyar. Nem hittem a szememnek a játékot látva, hogy ugyanazon nemzet fiai játszottak Székesfehérváron is, amely náció játékosai megverték az olaszokat és a bosnyákokat. Nem kertelek, a játék egyszerűen szar, a színvonal pocsék volt. Nem hiszem, hogy túlzok azzal, ha kijelentem, hogy a meccsen 90 perc alatt nem történt az ég egy adta világon semmi, ami a szép kategóriába sorolható. Kiemelhetném azt, hogy Lipcsei milyen fantasztikusan játszott és mekkora remek labdát adott Ndjodónak, és mekkora fantasztikus világraszóló kötény gólt rúgott a kameruni támadó. De nem így történt, köze nem volt ehhez az eseményeknek. Hatalmas malaccal passzol Lipa és hihetetlen lúzer, szerencsés gólt lőtt a Fradi. Méltathatnám tovább a nagy csapatkapitányt, milyen remekül játszott, ehelyett inkább elmondom, hogy ha Ronaldinho Fradi mezben lett volna a pályán, akkor csak pontrúgásból 6-ot akasztott volna a Felcsútnak és még akkor is leszúrja az edző, hogy ennyi szabadrúgásból ez kevés barátom. Ugye nem mindenki születik kapafoggal, így a nagy cséká kb. 36 lehetőségből pontosan annyiszor talált be amennyi a mezszáma mínusz hat, így teljesítménye is a szememben ennyi. Mentségére, hogy a labdák javát belőtte volna, ha a kapu felett lett volna még egy, de lehet, hogy született volna így egypár léc is.

A játék is lüktetett, Felcsút hozza ki a labdát, majd középpályán elveszíti, jöhet a Fradi, majd a tizenhatos előterében felrúgnak egy zöld-fehért, az ennek folyományából született lehetőségekről pedig már beszéltem. Ez gyönyörűen így ment 90 percig. Izgi volt. Így gondolta ezt országos cimbim Urbán Flóri is (aki megfogadta tanácsomat és mackóban jelent ezúttal meg), de ő nem bírta cérnával, így gyönyörűen elkezdte anyázni a bírót, aki ezt azzal honorálta, hogy megmutatta neki hol van a lelátó, piros lap az edzőnek. Azért ez se gyenge. Néha, nagyon néha mikor neadjisten eljutottak a csapatok a kapuig, akkor is olyan profizmussal nem találták el a kaput, hogy azt tanítani sem lehetne jobban.

 A lelátó is megér néhány szót. Az agyonreklámozott derbin helyet foglaló nézősereg, mind a 12-en kitettek magukért. Egy bácsi egy hónapot késve folyamatosan „ria ria hungária” bekiabálással zavarta a játékosokat az összpontosításban. Sikerrel. Amúgy a meglepően kevés számú anyázástól eltekintve, akár egy zártkapus meccs is lehetett volna. Ha a helyi műsorközlő barátom pontosan egy felessel kevesebbet dobott volna be, akkor az én szórakozásom sem lett volna teljes. Köszönet ezért neki! A kedves úriember biztosan remek ipari gépkezelő lehet, de hogy beszélni nem tud az fix.

Azért annyi elmondható, hogy fejlődött Flóri hál’isten, mert most nem kapott annyit aktuális csapata, mint a legutóbbi Ferencváros elleni fellépésén. Ezért mindenképp dicséret illeti őt. Azért már kevésbé, hogy játék fele annyira sem volt jelen a pályán, mint pár nappal ezelőtt a Hali ellen. Pedig szerintem egy Hali-Fradi meccsen szoros küzdelemben az előbbi hagyná el győztesen a pályát. A budapesti csapat játékának színvonala 3 éve alatt akkorát esett, mint az eső! A rekordbajnok, az idol, az istenített csapat.  Hihetetlen! Ilyen játékkal komoly gond lehet még az NB2-ben is. Mikor az ember már azt hiszi, hogy kint van a magyar foci a jó mély gödörből, akkor megmutatnak neki egy ilyet, és rádöbben, van itt még tennivaló gazdagon. De ezek után megnézni egy átlag alatti olasz bajnokit is igazi orgazmusszerű élményt jelent.

Kedves Olvasóim!

No de ki az a Guzmics Ricsi? A kérdés még az sokat látott futball szurkolónak sem teljesen tűnik jogtalannak. Ha türelmesen olvasol, ígérem választ kapsz a kérdésre.

Unalmas szombat estéken, mit is csinál az ember szívesen? Ül a meleg kandalló mellett, és csokoládét csipeget, bekapcsolja a TV-t és megnéz egy jó kis meccset, esetleg filmet. No, de nem mi, bátor, mindenre elszánt legények, akik inkább autóba pattannak és leutaznak Orbán Viktor városába (?) futball mérkőzést nézni. Nem akármilyet ám, rögtön egy rangadót az NB2-ből, a bajnoki címre legesélyesebb 2 csapat ütközetét a Felcsút-Haladást. Hozzá kell tennem, hogy én még szűz voltam, ami a másodosztályú bajnoki meccsek élőben történő megtekintését jelenti. Voltam. De mindezt nem egyedül tettem, hanem tiszteletbeli sógorommal, Gáborral, országos Hali fannal és 2 kedves barátjával. Az igazi csemegének ígérkező meccs felvezetéseként természetesen aranyszínű Ászok típusú szeszt tartalmazó üdítőitalt és cucurbita szaporítószervet, konkrétan tökmagot fogyasztottunk. Majd egy fanatikus, fantasztikus Hali szurkoló sztoriját hallgattam, hogy hogyan kapott ingyenjegyet Halmositól (Hali nevelés) Plymouth, meccsre, és hogyan kaparintotta meg mezét a meccs végén, mert ismerte. Arra, mindenestre jó volt ez a kis eszmefuttatás, hogy megtudjam, mekkora sztárok is ők kint Angliában, a másodosztályban. Nagyok! Tudtad, azt, hogy csapata Halmosi mezből ad el az egyik legtöbbet? Dagadhat mellünk, focit kedvelő honi barátaim.

Megpróbáltuk a lehetetlent, fogtunk magunkat, és beültünk a Felcsút táborba. No, nem azért, mert derogáltak nekünk a zöld-fehérek, hanem mert a szombathelyieket gyakorlatilag egy karámba zárták, természetesen a hely is álló volt. Mi inkább a kényelmes ülő részt választottuk. A hangulat is remek volt a Felcsúti arénában (első hihihi). Kb. 1000 néző láthatta a meccset, amiről csak annyit, hogy: ez igen! És ami a szánalmas, hogy némely NB1-es csapat a fenekét a földhöz helyezné, erőteljesen és többször, ha ekkora nézőszámot tudna produkálni. Kár, hogy a hazai szurkolók, egykét anyázástól eltekintve nem igazán voltak hajlandók csapatukat bíztatni. Nem úgy, mint a vendégek szimpatizánsai, akik rendületlenül bíztatták övéiket. Néha elhangzott egy „Lúzer FC” ritmus is, de ez nem feltétlenül a csapatnak szól, inkább az edzőnek, ugyanis a hazaiak mestere a sokat látott Urbán Flórián. Természetesen mindannyiunk Flórija nem hazudtolta meg magát, együtt élt a játékkal, üvöltött, mint a sakál. Ha csapatát sérelem érte, nem volt rest még a bíró szellemi képességeit is kétségbe vonni. Igazi edző (második hihihi)!

Épp ideje elkezdeni azért a meccsről is írni valamit. A játék számomra egészen meglepő, helyenként látványos, és végig lüktető volt. Hihetetlen azt látni, hogy míg az első osztályban nem tudják játszani az egyérintős, gyorspasszos focit, addig egy ligával lejjebb sokkal jobban megy ez a csapatoknak. A labdát a vendégek többet birtokolták (szerintem 58% - 42%), kapuk előtt is több veszély jelentett a Hali. Ennek ellenére a hazaiak első valamire való beívelését Weitner be is fejelte. A vendégek azonban nem adták fel, szabadrúgást követően a beívelt labdát a fiatal Hujber lehajolva fejelte a fára, onnan a játékszer becsorgott a kapuba. Nem a látványosság, az eredményesség a fontos. A félidő végén még Andorka ugrott ki a védők közül és robogott gyorsvonatként – már amennyire tudott a Ronaldo testfelépítésű játékos – pechére kisodródott, lőni nem tudott, így passzolt, de középen a kutya se várta a labdát, így a védők tisztáztak. Kettős sípszó! A szünetben taktikai okokból közel helyezkedtünk a felcsúti öltöző ablakához, hátha megint elhangzik valami bölcs mondat Flóri szájából, a legendás „Verjétek meg a barcsi parasztokat!” után, de sajnos az ablakot idő előtt bezárták, így lemaradtunk a szaftos részletekről. Bánatosan kullogtunk vissza a szünet után, elmaradt a szellemi táplálék.

A fordulás után a Hali játszotta tovább a játékát, ám a szerencse nem pártolta őket, Hegyi bombáját bravúrral védte a kapus, és a hazaiak a második (!) támadásából ismét gól született: a legtöbbet mutató felcsúti, Török kapott jó labdát, kicselezte védőjét és büntetett. Nem sokáig maradt azonban az előny Flóriéknál. Bal oldali szöglet után a cséká Balassa fejelt kapura, védte a portás, de a kipattanót Guzmics fejelte be. Kiszurkoltam! A szöglet előtt ugyanis a fölkocogó védőt látva a „fejeld be Ricsi!” szavak hagyták el ajkaim. És láss csodát. Honnan tudom, ki az a Guzmics? Sógorom sokat beszélt a Haliról és Andorkáról. Mondta, hogy Petinek a válogatottban lenne helye hisz tényleg számolatlanul rugdossa a gólokat. Én pedig naivam kijelentem, nincs most, és nem is lesz egyhamar válogatott játékos a Haliból! Mekkorát tévedtem! A szombathelyiek 22-ese ugyanis oszlopos tagja a Róth féle U21-es válogatottnak. Így rendesen a megjegyeztem ezt a nevet, mindig kérdeztem drága rokonomtól: „Mi újság Guzmiccsal?”. Erre kimegyek egy meccsre és Ricsi gólt fejel, és nem is akárkinek. Szóval nyugodtan mondhatom, kiszurkoltam. A meccsre visszatérve, a Felcsútnak még egy veszélyes szabadrúgásra futotta, Schimmer okosan a sorfal mellett laposan elcsavarva próbálta bevenni a kaput, de 35-42 centit tévedett, így a végig maradt a 2-2, a pontosztozkodás.

Zárásul csak annyit még, hogy: „Flóri! Nem áll jól neked a milliós öltöny, főleg a másodosztályba, vegyél fel légyszi egy Felcsút mackót inkább. Jobb lesz mindenkinek. Köszi!” Továbbá, ha így focizik a szombathelyi gárda, akkor visszajutnak, oda, ahová játékuk képe alapján valók. HAJRÁ HALI!

Kedves Olvasóim!

Mint, ígértem, folytatom. Szóval, az Elemér csoportban rendezték az egyik szuperrangadót ebben a fordulóban, így kezdjük, mondjuk a Rangers-Stuttgart meccsel. A hazaiak szárnyalnak otthon, míg a vendégek csak szenvednek, így a német bajnok nem sok jóra számíthat Skóciában. Ennek ellenére stuttgarti rohamokkal kezdődött a meccs, de a vendéglátók is észhez tértek a félidő végére. Fordulás után, egy bedobást követően Khedira lövi élesen be a labdát, és a zseniálisan helyezkedő Gómez estében begyötri azt. Teljes sokk, síri csönd és hullaszag pár percig, amikor Hutton gondol egy merészet, és remek cselekkel kígyózik a tizenhatosig, majd passzol és az érkező Adam becsavarja a hosszúba a labdát, zseniális megoldás, a kapusnak semmi esélyt nem hagyott. Majd megint Hutton indul nagy rössel, de a tizenhatoson belül érkezik a 6-os számú gyorsvonat, nevezett Fernando Meira és elgázolja a támadót. A büntetőt Darcheville magabiztosan értékesíti, így megfordították a hazaiak a találkozót, egy kiváló találkozón. Most jöjjenek a nagyok, a Barca-Lyon. Az elvárás itt sem kisebb, ennek megfelelően remekül kezdtek a katalánok, az ex-Lyoni Abidal beadásról 2 körömhegynyivel maradt le Henry. Messi kapta meg a labdát a tizenhatos sarkában, betört, leültetett egykét védőt, majd erősen belőtte középre, a megpattanó Clercről védhetetlenül vágódott a kapuba. Ez után is mezőnyfölényben maradtak a hazaiak, a katalán védők gyűrűjében magányosan álldogáló Benzema nem sok vizet zavart, és Juninho is gyakorlatilag észrevétlen maradt, a szabadrúgásai a sorfalban haltak el. A meccs során nem lehetett nem észrevenni, hogy a bukik szerinti BL gólkirály-jelölt, Henry annyi labdakezelési hibát ejtett, hogy akár én is lehettem volna a helyén, de... A meccsen Messi csinálta a focit, lőtt, úgy, hogy a gólvonalról kellett kikaparni a labdát, és ezen kívül is számos helyzetet elpuskázott. Mindezek ellenére a semmilyen játékot mutató franciák, csak árnyékai voltak tavalyi önmaguknak, ennek ellenére az utolsó pillanatig volt esélyük a döntetlenre egy gyors kontrából. Rijkaard a plénum nyomásának engedve becserélte az idősödő játékosait, Dos Santost és Bojan Krikicet (ketten együtt alig 35 évesek, mint Pippo egyedül), mindkettő fantasztikus tehetség. Nem jött a gall ellentámadás, ehelyett érkezett Deco, remekül kényszerítőzött Dos Santossal, majd passzolt Iniestának, aki gyakorlatilag tálalta a labdát Messinek, a szintén vén argentin nem hibázott, büntetett. A kegyelemdöfést Giovanni, adhatta volna meg, remek labdát követően szélsebesen húzott el a jobb oldalon, majd éles szögből lőtt, a kapusról kipattanó labdát pedig Henry pofozta be. Így elmondható, hogy iskolajátékkal bedarálta ellenfelét a mostanában botladozó katalán gárda, és portugál kollégájával ellentétben a holland mestert nem fejezte le a Camp Nou népe.

Ferencéknél Rómába látogatott a Kijev gárdája. Aquvillani ugratja ki a szélen Tonettót, aki bár nagyot esett a beadás közben, de labdája pont fejbe kólintotta Perrottát, és majd az olaszról a hálóba vágódott a játékszer. Ez első félidőben még az előre húzódó Juan tesztelte a ketrec rögzítését, hatalmas erővel lőtte meg a kapufát. Fordulás után egy gyors szögletből indították Mancinit, aki null szögről vette célba a kaput, de védett a portás. Egy remek labdaszerzés után lerohanták az ukránokat, az olaszok, Perrotta remekül veszi észre az üresen futó Tottit, aki átvétel után iszonyatos erővel, laposan kilövi a hosszút, amolyan Tottisan. Nem igazán adott esélyt Spalletti csapata ellenfelének.  A másik meccsen a Sporting fogadta a Manchester United gárdáját. A hazaiak nyomás alatt tartották angol ellenfelüket, Liedson rendesen próbára tette Van der Saar reflexeit, 20 méterről csavarta a labdát egyenesen a hosszú sarokba, de a holland hálóőr hatalmat védett. Ronny szabadrúgásból lőtt hatalmas erejű dugóját is biztosan fogta a kapus. A vörös ördögök malaca azonban kitartott erre a meccsre, a második félidőben Wes Brown beadását 2 védő közül kibújva Ronaldo bólintja be. Úgy gondolom, hogy ezt a meccset a kapus hozta le a Unitednek, mert Miguel, Veloso, Tonel és az utolsó pillanatban Pereirinha lövését is ki tudta ütni.

Gábor csoportban PSV-CSKA meccset rendeztek. Az első félidő eseménytelensége után, a második játékészben kiütközött a két csapat közti főleg taktikai különbség. Egy hosszú labda után a jobb szélről induló Perez, remekül tálal Lazović elé, aki otthagyja a védőit, mint Szent Pál az oláhokat, és megszerzi csapatának a vezetést. A meccs hajrájában Perez kényszerítőzött Kromkamppal, majd egy bivalyerős lövéssel mattolta az oroszokat, az is kiderült, hogy a háló is jó minőségű Eindhovenben, mert bele adott apait, anyait ebbe a lövésbe a csatár, mégis megfogta a vászon. Igazi csoda! Az utolsó percekben Vágner Love kapott jó labdát, megetette a kapust és az üres kapuba gurított, szép cselt mutatott be, de ez a találat csak a szépítésre volt elég. A másik meccsen az Inter utazott a Fenerbahçe otthonába, azonban meglepetéskésre nem az olasz bajnok, hanem a török csapat játszotta a focit, a Mancini csapata rendre mellédurrantott, kifejezetten pontatlan volt a végjátékuk. A hazaiak ezt pedig keményen megbüntették: az első félidő hajrájában, Roberto Carlos passzol Kezmanhoz, aki remekül veszi észre a szélen Alexet, ami ez után következett az pedig igaz varázslat, a középpályás átvág egy védőt majd középre nyesi a labdát, ami pont Deivid elé száll, aki gyönyörűen, félfordulatból, 12 méterről mattolja Júlio Césart. Az olaszok pedig örüljenek, hogy nem kaptak még 2-őt 3-at. Tavaly és idén is vereséggel nyitni már kezd igazi ciki lenni.

Az utolsó, nevezett Hugó kvartett főmeccsén 2 jó formában lévő csapat az Arsenal és a Sevilla csapott össze Londonban. Az andalúzok igen indiszponáltan játszanak, életükben nem voltak még a BL-ben, ez remekül látszott is. Az angolok pedig játszották játékukat. Az első félidő derekán, egy sokadik középpályás labdaszerzés után villámgyorsan indulnak csatába az ágyúsok, a labda Fabregas elé kerül, aki 25ről rásózza, Palop simán fogná, de Escudén megpattan, így gól. Nem tudja játszani a Sevilla a játékát, a szélsők Navas és Capel, no meg az ördögképű Dani Alves is rosszul játszik. A togói Adebayor remekül csinál magának lövőhelyzeteket, míg az ellenfél egy Kanuté próbálkozásig jut. Második félidőbe, Fabregas a balról elvégez egy szabadrúgást, majd a tátott szájú Sevilla védők gyönyörűen végignézik amint Sanga megcsúsztatja, és Van Persie bebelsőzi. Az utolsó minutumban az ellenfél középpályásai már az öltözőben vannak lelkileg, amikor megint elveszítik a labdát, villámgyors Hleb és Fabregas összjáték után Eduardo előtt a lehetőség, és nem hibázik a brazil, akarom mondani horvát. Sima győzelem, nagy remények Londonban, van még mit javítani főleg a középpályások játékán a délieknél. Az utolsó meccsünk szereplői Slavia és a Steaua. Egy hosszú labda falevélként hullik be a román védelem mögé, megtalálja Vlčekek, aki kiszorított helyzetből bombáz kapura, de pont a portást találta telibe, a kipattanót aztán Šenkeřík gyötri be. Vezetnek a hazaiak. Nem sokáig, ugyanis Bănel Nicoliţă remekül lövi a szögletet a hosszú irányába majd a tömörülő védők között Goian ugrik a legmagasabbra, így egál a szünet előtt. Térfélcserét követően Dřížďal fut el a bal szélen, benyesi a labdát, amely pont elkerüli az egyik érkező hazai játékost, de kiváló második hullámban érkező Belaidnak aki ballal hatalmasat rúg a labdába, amely a kapuba vágódik. Ismét a prágaiaknál az előny. A továbbiakban nem változott az eredmény, az ellenfél csak egyszer talált kaput abból gól született, így nem lehet idegenben nyerni.

Zárásul a forduló válogatottja: Van der Saar (SHA) – Miguel (VAL), Juan (ROM), Koppinen (ROS), Sanga (ARS) – Perrotta (ROM), Pirlo (MIL), Fabregas (ARS) – Messi (BAR), Perez (PSV), Raul (RMA)

A forduló legjobbja, és jutalmul a válogatott csapatkapitánya: Fabregas (ARS)

A forduló 3 legszebb gólja: 1. Messi, 2. Inzaghi, 3. Deivid

Kedves Olvasóim!

Már mindenki alig várta gondolom, hogy elkezdődjenek a csoportküzdelmek a Bajnokok Ligájában, a legrangosabb európai kupáért. Az első játéknapon összesen 36 gól esett, ami ugye meccsenként kettő és egynegyed, nem rossz mutató, de reméljük lesz ez még jobb is. Születtek meglepetések, de kötelező papírforma eredmények is.

Kezdjük az Anna kódjelű csoporttal, ahol az OM fogadta a török Besiktast. Az első félidő eseménytelensége után a második játékrészben egy tisztességes edzői letolás után a Taxi filmek városának csapata rohamozott erősen Nasri vezérletével. Pont ő találta el fantasztikus mozdulattal szögletből a hosszú kapufát, nem volt semmi mozdulat, bár a kapus rendesen alászaladt, lehet a csillagokat nézte az égen, de Rodriguez nem azt tette és a kipattanó labdát a szunyókáló védők között bepofozta. A lefújás előtt egy fejelt passzt zseniálisan vett át Cissé átverve védőjét, majd a kifutó kapus mellett bepofozat a rövidbe a bogyót. Miért nem csinál ilyet gyakrabban, ha egyszer tudja, az rejtély. A csoport rangadóján a 2004-es és a 2005-ös bajnok találkozott egymással. A Porto sokkal jobban focizva szerezte meg a vezetést büntetőből. De a ’Pool tudott erre válaszolni, Finnan ívelését Hipyya fejelte le, majd Kuyt be a kapuba. A második félidőben aztán Pennant rengeteg kis apró hülye szabálytalanságát megunta a bíró és elküldte zuhizni, teljes joggal. A végén mindkét csapatnak volt meccslabdája, de nem éltek vele így maradt a pontosztozkodás.

Béláéknál történt a legnagyobb meglepetés, a Chelsea-Rosenborg 1-1 igazi bravúr a norvég bajnoktól. Az hagyján de még égett is a Chelsea, egy szabadrúgás után Koppinien mattolta a nyurga cseh kapust. A kékek közben folyamatosan tüzeltek kapura, de a közönség nagyobb veszélyben volt, majd minden kísérletük közöttük kötött ki. Majd a mezőny legjobbja, Malouda találta meg Seva fejét egy íveléssel, így megmaradt a Murinho-éra sikersorozata a hazai veretlenség, de az edző állása nem, a tulaj úgy döntött kettejük közül valaki megy és az nem ő lett. A csoport másik meccse, a Schalke-Valencia összecsapás is átlag alatti gólt hozott. Kiegyenlített játék, elején hatalmas német ziccerek, majd egy Villa gól, Miguel gondolt egyet, belebikázott a labdába, ami pont a védővonal mögé szállt, Villa lefutotta védőjét, kirúgta a kapus kezéből a labdát és berúgta az üres kapuba. Mestermunka és 3 pont.

Cecil kódjelű négyes ásza a mostanában újra focizó Real a Werdert fogadta. A királyi gárda egyértelműen gyorsan gólt akart szerezni és nekiesett ellenfelének, mint tót az anyjának. Negyed óra után Nistelrooy beadást a remekül érkező Raul bólintotta be. Nem sok idejük volt a madridiaknak kiörülni magukat, mert a középkezdés után Tosic fut el a szélen, bead, majd Metzelder lemarad, mint a borravaló, és Sanogo elperdíti a labdát Casillas mellett. A második félidőben Nistelrooy 5 perc alatt lőhetett volna hármat, de csak egyet lőtt be, gyors játék után Raul ugratta ki a hollandust, aki az elvetődő kapus mellett simán elgurította a labdát, így a két ász nem maradt adósa egymásnak. Egy remek találkozón, jó játékkal és megérdemelten nyerek a blancok első meccsükön, csak kár, hogy Snejder nem lőtt gólt, így buktam 120 forintot. A másik meccsen az Olympiacos fogadta a Laziot. Az első félidőben rengeteg helyzetet elpuskázott mindkét csapat: Ledesma szabadrúgását Nikopolidis kikaparta a sarokból, míg Galletti ajtó ablak helyzetét, és egyben jókedvét Ballotta tette semmissé. Azonban félmunkát végzett a kapus, mert a fordulás után Lualua adott álompasszt az argentinnak, aki most nem hibázott egy fantasztikus cselt követően megszerezte a vezetést csapatának, bár szerintem les volt, de ez lényegtelen. Pár percre rá Pandev látta üresen kódorogni Zaurit a tizenhatoson belül, passzolt, majd a csatár is – be a kapuba. A meccslabda az előbbi gólpassz adójának nevéhhez fűződik, de döntő pillanatban megremegett a lába, természetesen az után, hogy a nehezét megcsinálta, de mindezek ellenére belelőtte a kapusba a labdát.

A Dénes kvartett főmeccse a Milan-Benfica. Nem sokáig húzták a portugálok, Pirlo 10 perccel a kezdés után szabadrúgásból kilőtte a pókot a sarokból, igazi klasszis megoldás, gyönyörű gól. Cirka 10 percre rá Kaká veszi észre a szélen teljesen egyedül kóricáló Andreát, aki valami elképesztő labdát ad Pipponak, aki kivételesen nem volt lesen, de félfordulatból olyat rámolt, amilyet ritkán látunk. A Benfica az utolsó percben szépített, beadás után Nuno Gomes csúszkált egyet a szép füvet tönkretéve, jutalma gól lett. Meg kell említeni a veterán Rui Costát, aki hazament gyakorlatilag a San Siroba, jól szervezte csapata játékát, de nem sok esélyt hagytak nekik az olaszok taktikus játéka. Ritkán kap ekkora tapsot cserénél az ellenfél játékosa, de 80000 ember ovációja a portugál itt eltöltött éveinek köszönete volt. Szép jelenet! A donyecki szénbányák mellett rendezett Shakhtar-Celtic találkozót a hazaiak gyorsan lerendezték. Egy tizenhatos előtti labdavesztést követően egy passz után feküdt az egész skót védelem, és döntő helyzetben nem hibázott Brandao, kapásból, futtában bikázta a kapuba a bőrgolyót. 2 perccel később egy bal oldali beadás után Lucarelli fejelt pontosan, estében, a védője szorításában, ez is remek találat. Teljes sokk a Celticnél. A hátralévő időben is inkább a hazaiak próbálkoztak, lövöldöztek is tisztességgel, de Boruc felébredt az első kettő után, és lehúzta a rolót, így is csúnya az a 2-0 úgy gondolom.

Folyt. köv. a következő 8 meccsel.

Tisztelt Olvasóim!

Ma a Bajnokok Ligája első játéknapjának történéseiről akartam beszámolni, de az élet átírta a forgatókönyvet. Tegnap este a Chelsea válságstábja arra jutott, hogy közös megegyezéssel kirúgja a vezetőedzőt. Előző nap a csapat otthon fogadta első BL csoportmeccsén a norvég bajnok Rosenborgot. A csapat a meccsen egyáltalán nem játszott rosszul, a labda többet volt náluk, uralták a mezőnyt, ahogy szokták, számos helyzetet kidolgoztak, de vesztükre ugyan annyiszor találtak be, mint ellenfelük, így a vége egy ciki iksz lett. A sokat bírált Seva úgy tűnt, megmenti edzője becsületét, de állását nem sikerült.

A főnöknek, nevezett Abramovicsnak, ugye köztudomású, hogy két álma van. Az első az, hogy még több pénzt harácsoljon össze magának, pedig azért így sem a sarki ingyenes menzán eszik az biztos. A második az, hogy csapata – egyik az ötből – magasba emelhesse a BL-trófeát. Pontosan ezért szerződtette irdatlan pénzért a Portóval esélytelenül megnyert BL cím edzőjét, és a drága José jött is. Drága Roman sajnos az élet olyan, hogy nem minden sikerül, amit eltervezünk.

Mondjuk a csapata játékát nézve azért rendesen ki lehetett akadva mostanában, hisz ha enyhén akarok fogalmazni, akkor is magához képest gyalázatosan fociztak a kékek, de én nem akarok, így kimondom szarul ment nekik. Az eredményességgel is bajok vannak, kezdve az elbukott szuperkupa döntővel, folytatva a bajnoki rajttal, majd most a BL. A Community Shielden büntetőkkel maradtak alul a bajnok Uniteddel szemben úgy, hogy a párbaj során egyszer sem sikerült bevenniük Van der Saar hálóját. A bajnokságban az első két meccset nyögvenyelősen, Lampard és Essien hatahatós közreműködésével még lehozta a csapat. A Pool ellen a bírónak és egy mákos tizinek köszönhették a pontot, a Villa ellen pedig ezen a szinten katasztrofális kettest kaptak úgy, hogy ők nem lőttek. A mostani hétvégén is igencsak akadozott a gépezet, de egy ikszre jók voltak otthon, bár volt meg nem adott góljuk is.

Nem csodálom, hogy az orosz berágott, hisz az utóbbi 3 évben 368 millió eurót (92 milliárd forint) áldozott csapata megerősítésére, és szerény becslések szerint is csapatában focizó játékosok piaci értéke is alulról karcolja a 400 millió eurót (100 milliárd forint). Itt jegyzem meg, hogy ebből a pénzből simán be lehetne fejezni az M0-ást, az M3-ast és az M7-est (bár ezek azért épülgetnek). Szóval, ha én lennék Abramovics, akkor José már kb. 1 éve nem lenne a kék család tagja.

Bár nem minden a pénz, és a méregdrága játékosok, de azért Murinho letett az asztalra: 2 bajnoki cím, 1 FA és 2 Ligakupa azért valami, de a ruszki bigott BL mániás (mondjuk megértem), és abban 2 elődöntő sikeredett (mind e kétszer José kedvenc játszó- és puszipajtásának Beniteznek a fiai énekelték ki a sajtot a londoniak szájából). Elvitathatatlan, hogy taktikailag az egyik legképzettebb csapat a Chelsea a világon, ami CSAK az edző érdeme. A portugál mester pedig egy igazi egyéniség, egy sztáredző, remek stratéga, igazi karmester, aki igazán megosztotta az embereket, vagy gyűlölték, vagy imádták, együtt sírt és nevetett, együtt lélegzett csapatával, látszott rajta, hogy imádja, amit csinál.

Kicsit elrealosodott a csapat az utóbbi időben. Éppen Seva és Ballack érkeztével kezdőzött a kényelmes passzolgatunk, és majd lesz valami foci, ami egyértelműen a blancok hagyatéka, de ők kinőtték a tavalyi szezonban, idén pedig egyenesen nem is emlékeztetnek önmagukra. De a londoniak egyre jobban erre a játékra álltak át, amibe bele is bukott az edző, pedig ez szerintem nagyobb százalékban nem az ő hibája. Az agyon fizetett játékosok egyszerűen már jómódjukban, nem akartak, akarnak játszani, legszívesebben busás fizujukból (a jobbak 135 ezer fontot is megkeresnek hetente, ami évi 2 és fél milliárd forint) felbérelnének valakit, hogy majomkodjon helyettük ő a pályán. Így ha nem váltanak politikát olyan „szép” 2-3 év vár rájuk, mint amilyen a galaktikusuknál volt megfigyelhető.

Utódja valami izraeli fószer (Avraham Grant), aki életében elért már valamit, hisz a 2 izraeli „sztárklubot” a Maccabi Tel-Avivot és a Maccabi Haifát dirigálta unalmas óráiban. Az új manager egyébként a hírek szerint puszi pajtása az orosz górénak is, így a nézeteltérés kizárt (hihihi). Már előre látom, amikor majd minden meccsen ott lesz a kezdőben Ben Haim. De nagyon fognak potyogni a gólok! Legalább élvezzük majd a meccseiket (megint gonosz vagyok)! Lehet a másik Angliában idegenlégióskodó izraelit, Benayount is le fogja igazolni a télen az új szakvezető. A Pool meg örömmel el is cseréli majd egy az egyben a méltatlanul háttérbe szorított Joe Colera. Azt meg igazán értem, hogy miért nem keresték meg a parlagon heverő, szinte már legendás Fabio Capellot, vagy éppen miért nem reaktiválták klubcsapathoz a gazdag orosz kapcsolatokkal rendelkező Guus Hiddinket, vagy még sorolhatnám…

Szegény munkanélküli José, kíváncsi vagyok, hová megy ezután. Remélem megkapja a Portugál válogatott padját, mert úgy érzem sokra lennék képes velük. Jó a játékosállomány, Neki pedig vannak elképzelései. Így zárásul pedig csak annyit:

Sok szerencsét!

Kedves Olvasóim!

Kedves hispán barátainknál szinte bizonyos vagyok, hogy elmentek otthonról. Lehet, unalmas, hogy mindig arról írok, ha valahol áll a bál, de azért ami sok az sok, kérem szépen. Mint az ismeretes a spanyol focis TV-s jogokat 2 cég birtokolja, nevezzük őket egyszerűen csak TSTT (Tirpák Spanyol Tévé Társaság) 1 és 2-nek. Szóval TSTT 1-nek 8 csapattal van szerződése, míg a másiknak a maradék 12-vel. A TV csatornák pedig velük kötnek szerződéseket a meccsekre. Normális helyeken pedig van némi átjárás a meccsek között. Ezzel még nem is lenne baj. DE. Az isten barmai sehogyan sem tudnak megegyezni egymással, hogy természetesen megfelelő mennyiségű lila színű konvertibilis euróért átengedik a másiknak a jogot és a képanyagot. Inkább jól betartanak egymásnak, aminek az a következménye, hogy se helyi ZTE se a helyi Vasas meccseit (elnézést a két illető klubtól) nem láthatom. Az hagyján, hogy én nem, de vannak még egy-két millióan így ezzel. Remek élmény volt leülni a TV elé az első fordulóban! Gondoltam megnézem már a Madridi Nagy Derbit, ehelyett valami ótvar amerikai MLS meccset adtak, természetesen olyan minőségben, amit most nem minősítenék, ha lehet. Pedig olyan meccs volt, hogy csak na! Majd másnap a másik sportcsatornán is lejátszódott ugyan ez, csak pepitában. Ott a Barca meccs volt a programban, helyette kaptunk meccset kicsi arcunkba, de e cikket írva akárhogy törtem a buksimat egyszerűen nem jutott eszembe, hogy kik játszottak, akkora mély nyomokat hagyott bennem a dolog. Szegény Faragó Ricsi nem teszi bele az aranykönyvbe és portfoliójába a meccset: igaz, hogy a meccs is szar volt! Mivel nem készült ezekből a csapatokból, ezért nem igazán ismerte a játékosokat, a sztorikat, és kb. 50-szer mondta el, hogy miért is ezt kell bámulnunk. Azért valahogy lehozta a meccset, de szerintem 2 liter izzadság lejött róla másfél óra alatt. Ez a dolog azóta is – lassan 1 hónapja – fennáll, így lemaradtam 3 Snejder szabadrúgásgólról (aaa…), és a Barca szenvedéséről (hihihi…).  Még az a szerencse, hogy ott van nekem a kis Sevillám! A másik legjobb pedig az összefoglalók. Vannak meccsek, amelyek képeit ugye nem adják ki a durci társaságok, így egy kézi kamerás, lelátós képet láthatunk a meccsek felén. Vicc.

Menjünk egypár kilométerrel Keletre, ahol ekkora gáz nincs, de szintén van egy Olasz „TSTT”, de ott párosul a dolog egy TOLL-lal (Tirpák Olasz Labdarúgó Liga). Mivel a TOTT nem akar annyi pénzt fizetni a TOLL-nak, mint amennyit ők szeretnének kapni – megjegyezném, hogy azért abból a pénzből is 3 közepes méretű fekete afrikai országot meg lehetne venni kilóra. Büntiből a liga hivatalból tesz keresztbe a Tv-seknek: fogják magukat a kis naptáraikkal együtt, és úgy időzítik a rangadókat, hogy azok pont délután 3-kor kezdődjenek (lásd jövő heti Roma-Juve), amikor minden magára valamit is adó olasz kolléga nemzeti vallását gyakorolja, konkrétan húzza a lóbőrt. Azért ez se piskóta.

És már megint rajtunk, szegény ártatlan szórakozni akaró futballszerető embereken csattan a karikásostor. Kedves pénzsóvár déli barátaink! Azért jó lenne, hogyha villámgyorsan rájönnétek, hogy Ti nem egymásból éltek, hanem belőlünk, mert én veszem meg a mezt és a söritalt, én fogadok az interneten, én bámulom a TV-t és még sorolhatnám, szóval én tartom el azokat, akik Titeket eltartanak. Kapjátok össze magatokat, mert ez így nem gyere be és lesz irgumburgum!

Bajnoki esélyek a ködös Albionban

Kedves Olvasóim!

A szép zöld gyep országában bizony már most kirajzolódtak az erőviszonyok a négy naggyal az élen, bár mint szendvicsben a parizer ott díszeleg köztük a svéd telefonmárkáról elnevezett, szövkapként csúnyán besült mester nevével fémjelzett már nem is olyan kis csapat. Ami nem ment Gerrardal és Lamparddal, az megy Didi Hamannal és Johnsonnal, no nem az Andyvel, hanem Michaellel. Bár statisztikájuk kissé olaszos (1-0), a védelmük kiváló, és az előre játékban is van fantázia. A játékos piacon a kazalnyi jó hazai fontot olcsó, de minőségi játékosokra sikerült elverni, ami igen nehéz manapság, de nem lehetetlen. A Lyon 5 éve ezt csinálja, és milyen jól megélnek belőle. Kíváncsian várom a folytatást, vajon tiszavirág életű lesz-e a jó szereplés, de az biztosnak látszik, hogy egy UEFA kupás helyet elcsípnek a szezon végén, legalábbis remélem.

A hatalmas fiatalítási hullám, és névtelen játékosok hadának harcba küldésének ellenére az Arsenal szereplése is kiváló, a hétvégén arról is meggyőződhettünk, hogy kiválóan hajráznak, igazi szíve van a csapatnak. Tottenham elleni városi derbit 0-1-ről, remek játékkal és a szezon egyik legszebb dugójával fordították meg. Mellettük szól az is, hogy még veretlenek, otthon még pontot sem veszítettek idén, és annak ellenére vezetik a tabellát, hogy 1 meccsel kevesebbet játszottak. Viszont az a gyanúm, - nem akarom elkeseríteni az Ágyúsok híveit – hogy a négy nagy közül itt a legrövidebb a pad, itt elsősorban a minőségi cserék hiányáról beszélek. Ha netalántán Adebayor vagy még inkább Fabregas kidől a sorból, akkor döcögni fog a szekér, nagyon. A kettős, sőt hármas terhelés (PL, BL, kupák) sem nekik való még. Érniük kell, de az út az jó. Túl sok nagy név nem érkezett, talán a brazil őőő (echte) horvát Da Silva tűnik jó vételnek. Itt kellene némi szót ejteni Henryről, de az utóbbi időkben nélküle is ment nekik, szóval hagy húzza le inkább Laporta zsebét a fizuja. Azt meg tényleg nem értem, hogy a fogadóirodák miért pont őt nevezik meg a BL gólkirályi cím legfőbb várományosának. Elfogultság nélkül a második helyre várom őket.

Következzenek a londoni kékek. Az orosz tulaj bankszámlája igencsak megcsappanhatott az utóbbi időben, az asszony a válásnál is elvihetett egy kisebb billencs kápét, múltkor már a lakberendezési boltba se tudta rendezni a cehhet, és az átigazolási piacon is inkább a Tescóba mentek, igaz ott két plazma TV-t is vettek (Malouda, Alex), de nem a legdrágábbakat, amiket eddig megszoktunk. José barátunk feje fölött is van felhő bőven, és ez nem csak a londoni időjárásnak köszönhető. Van egy olyan érzésem, hogy idén sem tud Lampard egyedül bajnokságot nyerni a Chelseanak. Az hagyján, hogy a támadások nem mennek, de már a hátsó alakzatban is vannak gondok Terryvel és nélküle is, ami azért meglepő. Ezt jól példázza a Villa elleni sima zakó. A legutóbbi meccsükön igaz nem adtak meg nekik egy szabályos gólt, de könyörgöm egy Chelsea ne csak egy gólt lőjön egy alsó-középcsapat (Blackburn) ellen. Egy valami viszont hálisten nem változott, Mourinho nyakkendője (hihihi). Nagy harcban lesznek a bronzért idén.

Az ördögök és Fergie (no nem a BEP-es), is benne van a szószban. Egész Európában ők verték el a legtöbb egységet holmi játékjogokért. Megpróbáltak Portugáliából fiatalítani, de Nani és Anderson még a jövő. Owen (nem a Michael) megvásárlása egyelőre még nem is hasonlítható a tavalyi Carrick-üzlethez. A csapat játéka még nyomokban sem hasonlít a tavalyihoz, egészen egyszerűen nem tudják bevenni az ellenfél kapuját, és ilyen kerettel nem lehet mentség Rooney sérülése. A rajtnál rendesen beragadtak (2 iksz és vereség a derbin), utána pedig a városi riválishoz hasonló egygólos meccsek, és hatalmas adag mák, hogy ezeket a gólokat ők szerezték. Valami van a levegőben Manchesterben. Miért a Chelsea jut eszembe erről? Ha nem változik a helyzet, komolyan el kell gondolkozni azon, hogy 100 év után be kéne újítani valami új krapekot a SAF feliratú mackóban szaladgáló és önfeledten örülő idősödő bácsi helyett. Ha engem megkérdeznének az amcsik, akkor azt javasolnám, hogy Roy Keanet kell megtenni az Álmok Színháza karmesterének.

Néhány szót, az UEFA-kupás helyekért harcoló csapatokról. A Cityt ugye már említettem, rajtuk kívül még 4 csapat vívhat késhegyre menő csatát a nemzetközi porondért. Az utóbbi évek játékosállományát tekintve igen erős Newcastle valahogy mindig lemarad ,mint a borravaló, de az edzőváltás, és Owen formába kerülése meghozhatja gyümölcsét. A Londoni fehérek, a Spurs is csak az örök ígéret kategóriába sorolható bele, utolsó pillanatban a markukból kicsúszott BL indulás, városi derbik, de fel fognak törni, mint a talajvíz, ha a sérült hátsó alakzat felépül és Berbatov felhúzza a góllövő csukáját. A középpályával nincs sok baj Lennon, Malbranque, és Jenas elég jól fazonírozza a csapatot. A Villa is izmosnak tűnik az idén, a torony norvég (!) Carew szigetországba hajóztatása remek ötletnek tűnik, de a labdák beadását azért még gyakorolni kell, a szezon végén viszont előkelő helyen állnak majd, ha sikerül kiaknázni a fiatalokban rejlő potenciált. Az Everton, mint az utóbbi években megszokhattuk most is az elejében lesz. A galaktikusokat is megjárt Gravesen visszacsábítása kulcsmomentum lehet, és ha az általa megszerzett labdát jól adja Artetának, vagy Osmannek akkor nem lesz nagy gond a csapattal.

És végül, de nem utolsó sorban jöjjön a Beatles városának első számú (vörös – csak nehogy a stolverkesek fanjai félreértsék) csapata. A rekordbajnok igazolásai sikerültek a négy nagy közül a legjobban. Ez igen szokatlan tőlük, mert volt idő mikor sikerült belehúzni (Cissé). Egy világsztár (Torres), egy tehetség (Babel) mellett mellékszereplő vízhordók (Voronin, Benayoun) is gazdagíthatják a csapatot. Benitez mester bigott rotációjához végre lehet elég hosszú pad, akad minőségi alternatíva. A nyurga, sokunk bánatára is csak ezen utóbbi kategóriába lesz besorolható, de akkor ki fogja ollózni a gólokat? A rajt prímán sikerült, a Chelsea sem volt ellenfél, csak a török-magyar inverz bírója tizit adott szabadrúgás helyett. Bár itt kell megemlíteni a foci egyik alapvető szabályát: egy gól nem gól. Egy kicsit lelassulni látszik a vörös horda, a Pompey elleni x számomra meglepetés, de a csapat veretlen, a mutatott játékkal sincs gond egyelőre, ezt bizonyítja a 6 berámolt gól a Derby ellen. Idén 17 év után újra a csúcsra érhet a Pool.

Itt, Angliában a TV közvetítésekkel nincs gond, a foci-gépezet a szokásos folyamatossággal ontja a minőségi, igazi angol meccseket. Kár, hogy én nem látom itthon az Eurosport2-őt, de az internet csodáit kihasználva követem az eseményeket, nem maradok le a lényegről. A bajnokság végkimenetele nagyban függ attól, hogy a jelentősen megerősödött középcsapatok ellen mire tudnak menni a nagyok, és miként bírják elviselni a sok meccsnek köszönhető fáradságot és a lélektani terheket. A Bajnokok Ligája helyekbe nem sok beleszólást enged a trojka, de az UEFA-kupás pozíciókért meg kell majd izzadniuk a csapatoknak becsülettel.

Kedves Olvasóim!

Végre megint valami igazi Forma-1-et láthattunk a mai nap, amennyiben rabigába hajtottuk a fejünket, és képesek voltunk arra, hogy másfél órán át hallgassuk Wéber Gabi lágyan, selymesen simuló hangját, és hajlandóak voltunk arra, hogy agyilag ott legyünk villámgyors gondolatvezetéseinél, különös tekintettel a boxutca kiállásokra illetve benzinmennyiségekre. Szóval az első négy helyen az ég egy adta világon semmi nem történt. Eltekintve attól, hogy az első kanyarban majdhogynem annulálta magát a két McLaren – ami azért így egymás között megjegyezve igen jót tett volna a hajrának – és eltekintve attól, hogy a legvérmesebb igazi McLaren fanok szemében a második kiállások környékén, a Ferrarihoz képest eltolt taktikának köszönhetően, Ron „kiskopasz” Dennis zsenialitásának köszönhetően, felcsillantatott a remény, hogy megfogják a piros kocsikat. Miután ebből gyorsan kiábrándultak, akkor a vérmes Hamilton keménymag kezdte szorítani a kis macit a kanapén ülve, hogy hátha megfogja a Gőgöst, de ez sem igen jött össze, mert azt már megszoktuk, hogy a spanyol teher alatt nagyon keményen tudja nyomni a két kis pedálkáját ott az orrkúpban.

Nem is igazán gondolok több szót pocsékolni a „boring four-ra”, – esetleg majd a végén egy kicsikét – hanem inkább az Autóversenyre szeretnék kitérni, ami a középmezőnyben zajlott. Végre a playboy is kitalált valami értelmes taktikát két nő között, és kicsiny finn alkalmazottját jó (egykiállásos) taktikával küldte ki az aszfaltbetyárok közé autókázni. Ahogy mondani szokták ő csinálta a műsort, illetve az a tény, hogy a lelkes társai nagyon meg akarták őt előzni, így végre láttunk előzgetést is a pályán, ami azért meglehetősen fehér holló mostanság. A lelkes hozzáértő szakértők állandóan arról beszélnek, hogy légörvény így, aerodnamika úgy szinte lehetetlen előzni ezen autók mögött. Erre fényesen rácáfoltak ma egy párszor a pilóták, és kívülről belülről, körmük szakadtánál fogva próbálták leigázni a kis északi srácot, aki egyáltalán nem hagyta magát, és így végre egy kicsit élveztettük a televíziós közvetítés előnyeit, és hál’isten nem azt kellett bámulni másfél órán keresztül, hogy hogyan vonatoznak egymás mögött a „nagyok” szépen, csendben 400 méteres követési távolságot még véletlenül sem átlépve. Üde színfolt volt a pályán a Spyker szereplése különös tekintettel Sutil játékkedvére, bár kár, hogy a végére elfogyott a lendület, elfáradott a vasparipa alatta egy kicsit. Azért az sem gyenge tény, hogy a Honda B-s kamikáze, simán elmegy a jóképű brit fiú mellett – konkrétan ott hagyta, mint szentpál az oláhokat. Érdemes abba a csapatba még több pénzt tunkolni, sokkal jobb, mintha kidobná az ablakon, mert nem nő a szemét mennyisége az utcákon – még jó, hogy festésükkel a globális felmelegedés ellen küzdenek – és jókat lehet rajta kuncogni is. A Toyota után a Honda is bebizonyította, hogy nem minden a pénz.

Szóval jó kis futam volt ez, kár, hogy nem az élmezőnyben voltak előzgetések, de nekem visszahozta az F1-es feelingemet, a futamot bambán bámuló helyzetemből kilendített kicsit, és már-már tényleg élvezni lehetett a hangos vasdarabok táncát (mondjuk, már csak hírmondóként van ezekbe vas). Az élcsapatokhoz visszatérve: A pontverseny a vége előtt hárommal igen szorosnak ígérkezik, még a végén újra rászokok a körömrágásra a futamokon, nem tudom a belgyógyászom mit fog ehhez szólni, de ha végre láthatok valamit, megéri az áldozatot. Arra vagyok kíváncsi, hogy az erőviszonyok hogyan alakulnak, és miként csihi-puhizik egymással a pálya szélén a két már Párizst is megjárt F1 mogul, a pályán belül pedig a három még esélyesnek mondható pilóta (itt elnézést kérek a kifejezett Massa szurkolóktól, de miután kidühöngték magukat, nézzenek rá a tabellára, aztán még a végén a kis köpcös brazil lesz a befutó).

Kedves Olvasóim!

Már megint sport témában kívánom gondolataimat megosztani Veletek! Úgy gondolom, emellett sem mehetek el szó nélkül, mert ez is egy elég gáz ügy. Szóval Forma1-es kémbotrány.

Nem tudom, hogy mennyire ismeritek a részeteket, de a lényeg az, hogy a Ferraris mókus nevezett Nigel Stepney egy szép nap gondolt egyet, és odaadott McLarenes spanjának nevezett Mike Coughlannak egy 800 oldalas dokumentációt, ami ki tudja, miről szól. Az őszi rigók arról dalolnak, hogy kb. az egész Ferrari beállítási struktúráját és egyéb igen diszkrét adatokat tartalmazó paksamétáról beszélünk. Ne legyenek naiv gondolataink az F1-el kapcsolatban, a boksz utcában megy keményen a batyizás, mindenki spanyol mindenkivel, de kifelé adja mindeni álszent módon a nagy rivalizálást. Ezen emberek többsége évtizedek óta együtt dolgozik, szóval nincs szó semmiféle öldöklő harcról ez biztos. Ha ezt alapvetésnek vesszük, akkor világos az is, hogy zajlik keményen az információáramlás is, szóval nehezen tudom elképzelni azt, hogy van TITOK a száguldó cirkuszon belül (kezdve Cora Schumacher mellbőségétől és bugyija színétől, egészen az egyes autók pontos paraméteréig. Szóval az alapvető hiba nem is ebben van, hanem abban, hogy azért álljon meg a nászmenet, és azért hivatalos papírokat ne lopkodjunk el egymástól, mert azt azért mégsem illik. Más, ha megbeszéljük pletyka szinten, és más ez, azért az gondolom, világosan látszik, de ha mégis égető szükségünk van ezekre az adatokra, ahhoz, hogy Mr. Gőggel újra megnyerjük a VB-t, akkor is azért talán ne adjuk oda a 800 oldalt az asszonynak, aki tirpák módon (és enyhén fogalmazok) fogja magát a kis ridiküljével, és letipeg a legközelebbi fénymásoldába, hogy lehúzza az anyagot. Ha már ekkora hülye vagy akkor kend meg csórikámat vagy valami, mert így még jó, hogy felhívja a zsarukat. És tessék, most áll a bál. A De nem csak az asszony degenerált a McLaren családban, a drága jólelkű pótpilóta De La Rosa, sem egy IQ-huszár, mert azt írja a mérnökének, hogy szó szerint idézem „Hello Mike. Ismered a "Vörös Autók" súlyelosztását? Fontos lenne tudni, hogy kipróbálhassuk a szimulátorban. Előre is köszi. Pedro.” És ezt csak így lájtosan e-mailben kérdi a drága spanyol kolléga, aki – ne legyenek illúzióink – megbeszél mindent kis ugribugri morcivagyokmertnemengemtoltok Alonso spanjával. Többek között az is napvilágra került, hogy ilyen adatokat is tudott a grafitszürke (szándékosan nem írtam ezüstöt) gárda, hogy a pirosak mikor mennek a boxba. Azért így könnyű stratégiázni.

A büntetés ugye a konstruktőri pontok annulálása, de a pilóták pontjának hiánytalan megtartása. Nemtom, Te hogy vagy vele, de én szarok arra, hogy ki a konstruktőri bajnok, tök lényegtelen, az csak arra jó, hogy ha más adja az egyéni meg a csapat győztest a végelszámolásnál, akkor az egyéniről lecsúszó csapat tud villogni, hogy bi-bi-bííí a másikat meg mi nyertük – szigorúan a szurkolók szemszögéből vizsgálva. No meg jár utána egy halom lóvé a csapatnak. 100 millió dollár, ami 30 millió, mert bár a pontokat elvették, de az utána járó lóvét nem, így azt a kis aprót a McLaren nevetve kifizeti, és beleröhög az emberek arcába: 30 milláért, ami F1-es körökben nem pénz, megvolt minden adat, arra, hogy révbe érjünk. Drága kopasz barátunk, Ron pedig minden erejével azon küzd jelenleg is, hogy magával rántson minél több nagyra becsült barátját bele a mély szakadékba, Az elsőszámú célpont Alonso legnagyobb cimbije, Flavio, a playboy.

De szubjektívből kicsit objektívbe átcsapva: a Ferrari is hibás, mert jobban is figyelhetett volna alkalmazottjaira, bár ez roppant nehéz, mert ugye fő a bizalom, de mint lájuk annyira nem is. Meg akár építhettek volna egy olyan autót, ami megbízhatóbb és jobb, mint a mostani gép és akkor a kis francia egérkének nem kéne minden héten háromszor templomba járni, és azon imádkozni, hogy ugyan zárják már ki a kis kopaszékat. Ami még gyönyörű az ügyben, hogy a nevezett 2 főmérnök kéz a kézben akart átpártolni a megboldogult BAR, ma Honda csapathoz. Kétségünk ne legyen afelől, hogy kettejük közreműködésével nem 2 (!) pontjuk lenne 13 futam után és nem a tökutolsó (előtti) helyen állnának, hisz operatív tehetségüket igencsak megvillantották az idén, és ki tudja, hogy mióta. Érdekességképpen az előző 3 évben gyűjtött BAR pontok az év végi elszámolásnál, zárójelben az elért helyezés: 2006: 86 (4.), 2005: 38 (6.), 2004: 119 (2.)

Summa summárum: várok gazdag, nagyon gazdag, zsíros befektetőket, akik szívesen fektetnének be egy új F1-es csapatba, mindenkitől egy kis apróért megvesszük az infókat, veszünk egy jó kis fénymásolót, hogy, nehogy már ezen csússzunk el, és építünk egy világbajnok autót. Titkos tanácsadónak leszerződtetetjük a 2 nevezett urat. Ha meg kiderül, akkor röhögünk, ha ki kell fizetni azt a kis alamizsnát Maxnek, hisz neki is élnie kell valamiből.

Azért remélem, hogy erre a közjátékra nem megy rá, a Forma1 jóhíre, nehogy úgy járjon, mint a Tour de France, ahol minden élmenőnek „fehér por” jön ki a füléből.

Tisztelt olvasóim!

Járva, kelve a világban láttam már, egyet, s mást. Nem mondom, hogy én vagyok a világ legtapasztaltabb embere, de ami az utóbbi években Foci néven történik kicsi ám annál érdekesebb Földünkön, és valamennyire releváns esemény, arról azért hallottam egys'mást. De azért amellett én - mint kezdő blogozó - sem mehetek el szó nélkül, ami tegnap történt.

1. Magyarország - Szerbia U21-es EB selejtező: Jó kis hajtós meccs volt gyönyörű öngóllal szereztünk vezetést, majd Hrepka egy már télleg kifogástalan játék - egy remek kényszerítő - után zúdított a hosszúba valami Del Pierosan (nem vagyok Juvés, de láttam a Német-Olaszt a vb-n). Az első félidőben tehát már kettő egységgel mentünk. A második félidőelején a szerbek szövkapja rendesen feltüzelte fiait támadtak, eredménnyel, mattolták az amúgy remek kapusnak ígérkező, a Boltonban légióskodó Bogdánt. A lényeg ez után következett. A kedves bíró sporttárs - szinte már megszokott módon - az erősen nyomó szerbek ellen nem adott meg 2 tök szabályos gólt holmi les címén. Hát ő - és kiváló képességű sasszemű segítője - sem a meccset nézte az biztos. Igazából ez töri és lényegtelen, mert jól védekeztünk és a szerbeknek nem sikerült még egyszer megzörgetniük a hálónkat, így - teljesen megérdemelten és magabiztosan - megvertük az EB ezüstérmeseket.

2. Törökország - Magyarország EB selejtező: Ez már kicsit jobban fáj. Szóval:
Helyszín: Isztambul, mondanom, sem kell, hogy a törökök, nem csak Magyarországot foglalgatják el nagy szenvedéllyel, hanem a meccseken is elég fanatikusak, mind a játékosok, mind a nézők.
Taktika: 1-3-3-3-1 a pályán 6 (Marcival együtt gonoszok számával megegyező) védekező játékos. Csak dicsérni lehet a felállást.
Első félidő: Megleptük őket, néha azt sem tudták, hogy, hol a labda, mezőnyfölényben (60-40) játszottuk, igen MI. Egyszerűen remekül védekeztünk, ki kell emelnem Csizmadiát, aki remek kis védő, kellemes meglepetés. Mindezek mellett, maradt erő egykét támadásra is, a focit is mi csináltuk: Hajnal passzol, Prisa megtartja a pitbullvédők között, ráfordul, és azonnal tüzel, kapura. Az már a mi szerencsétlenségünk, hogy védte a kapus Egyszerűen remek, és az első félidő nem a Marcira záporozó atomerős löketekről marad emlékezetes, mert nem találtak kaput ellenfeleink, ha az utolsó percekben Tuncaynak nincs az a bődületes helyzete, amit fölé vágott akkor török lehetőség nélkül vonulnak le a felek a pályáról, nem tudtak mit kezdeni a regnáló világbajnokkal (erre a későbbiekben visszatérek).
Második félidő: A törököket rendesen letolhatta edzőjük a szünetben, mert rendesen nekiveselkedtek csapatunknak. Emre beállítása igen jó ötlet volt, elég tetszetősen kevergette a zsugát a srác. A kezdés után pár perccel, Emre (, aki emlékeim szerint nem a sportszerűség diadala) rendesen fejbe rúgta Marcit, természetesen megtorlatlan maradt (NEM LÁTTA EZT A BÍRÓ), barátok között megegyezném, hogy, jó kemény összecsapások meg minden, de a lábunkat illik visszahúzni azért. Mindegy. A lényeg nem ez volt, hanem, ami a 65. percben történt. Szépen (lassan mondhatom, hogy magyarosan), rövid passzos játékkal hozzuk ki a labdát, majd egy szabálytalanság után kapunk egy szabadrúgást, amit Hajnal villámgyorsan elvégez, a labda Gera felé száll, aki bár kicsit hosszan tolja azt meg, de a kapus mellet megcsinálja a maga kis cselét, majd a drága portás 2 lábbal gyakorlatilag elkaszálja szegény Gerzsont! Gólhelyzetben kiugró játékos elleni… nem is folytatom, mert mintaeset. Felugrok fekvő helyzetemből 1 másodperc alatt. Elkezdek cefet mód tapsolni, majd falusi magányomban a következő szavakat üvöltöm: „Tizi! Igenn! És állítsd ki légyszi! Köszi!” Elkezd pörögni az agyam: Látom amint Gerzson nekifut a labdának, majd ballra lövi, csak, hogy szép legyen a sorminta (bal- jobb-bal az utolsó 3 meccsen), a következő kép, hogy Fülöp önfeledten örül a győzelemnek a lefújás után. Ránézek a TV-re a bíró nyúl a zsebéhez, tapsolok, ez nem lehet más, mint…

Hát nem lehet más valóban, mint kiállítja a magyar csapatkapitányt (második sárga). Ekkor is megnyilvánultam (kifinomultabb olvasóim ugorják át a következő sorokat): „Mi a kurva anyád?” Komolyan, ilyet azért ritkán látni. Nemtom, hogy a bíró mi az istent nézett, de a meccset nem az biztos. A partjelzőt meg luxus megkérdezni ilyenkor, végül is azért van ott, hogy kézmozdulatainak segítségével segítse az Isztambuli reptérre tartó gépeket, Neeem? Hát kedves skót kollégánk szerint De. Szegény Zoli nem is csodálkozom rajta, hogy nem értette a dolgot, és kétségbeesetten reklamált, de nem volt visszaút. (Nézd meg Te is: https://www.youtube.com/watch?v=751xtd6Edm4) Ekkor arra gondoltam, hogy innentől nincs megállás ezek berámolnak vagy 4-et. Engedjétek meg, hogy nem méltatom a törököket, hogy ilyen meg olyan gólokat lőttek, mert nem érdekel. De hogy "csak" 3-at, azaz 2 és felet kaptunk az a magyar csapat mentális fölényének és erősségének volt betudható és semmi másnak. 

Tudom, számunkra tétnélküli volt a meccs, de a formálódó Nemzeti 11 akár győzhetett volna, ha nem ez a tirpák, focihoz abszolút nem értő, a meccset csak utólag tévében megtekintő skót bíró fújta volna a meccset, akiről később olvastam, hogy előszeretettel osztogatja tök feleslegesen a lapokat, volt, hogy egy meccsen 3 játékost is kiállított ugyan abból a csapatból érdekes körülmények között. Vagy a boríték volt vastag, ami igen valószínű vagy a kontaktlencse maradt otthon, vagy csak egyszerűen elhatározta ma jól kibaszok valakivel. Nem tudom. De nem kéne a más kárára és szórakozásának elrontására ilyeneket csinálni, az újból megjelenő önbizalmat visszarugdosni a sárba. Mikor megint újra jó magyar szurkolónak lenni, és meccsre járni, miért kell az ember kedvét így elrontani? Mindenesetre üzenem Mr. Platininek, komolyan el kell gondolkozni, hogy milyen színvonalú bírókat küldözgetünk jobbra-balra, no meg a videó bíró használata is elgondolkozásra ad okot. Vagy csak azért nem vezetik be, nehogy ne úgy alakuljanak az eredmények ahogy ők szeretnék? A nagy testvér jászik vagy pedig a játékosok? A pénz beszél vagy a tudás? Az érdekes felvetésem megoldására valószínűleg sokáig nem kerül majd sor, de azért reménykedni lehet még. 

Egy gyors költő kérdés: Ki tévedett nagyobbat? Poll a Horvát-Ausztrálon, vagy ez a minősíthetetlen ember?

Én csak azért is azt mondom zárásul:

SZÉP VOLT FIÚK!
 SZÉP VOLT FIÚK!
 SZÉP VOLT FIÚK!

És ha így folytatjátok törtök még nagyobb borsot is ellenfeleitek orra alá.