Kedves Olvasóim!

No de ki az a Guzmics Ricsi? A kérdés még az sokat látott futball szurkolónak sem teljesen tűnik jogtalannak. Ha türelmesen olvasol, ígérem választ kapsz a kérdésre.

Unalmas szombat estéken, mit is csinál az ember szívesen? Ül a meleg kandalló mellett, és csokoládét csipeget, bekapcsolja a TV-t és megnéz egy jó kis meccset, esetleg filmet. No, de nem mi, bátor, mindenre elszánt legények, akik inkább autóba pattannak és leutaznak Orbán Viktor városába (?) futball mérkőzést nézni. Nem akármilyet ám, rögtön egy rangadót az NB2-ből, a bajnoki címre legesélyesebb 2 csapat ütközetét a Felcsút-Haladást. Hozzá kell tennem, hogy én még szűz voltam, ami a másodosztályú bajnoki meccsek élőben történő megtekintését jelenti. Voltam. De mindezt nem egyedül tettem, hanem tiszteletbeli sógorommal, Gáborral, országos Hali fannal és 2 kedves barátjával. Az igazi csemegének ígérkező meccs felvezetéseként természetesen aranyszínű Ászok típusú szeszt tartalmazó üdítőitalt és cucurbita szaporítószervet, konkrétan tökmagot fogyasztottunk. Majd egy fanatikus, fantasztikus Hali szurkoló sztoriját hallgattam, hogy hogyan kapott ingyenjegyet Halmositól (Hali nevelés) Plymouth, meccsre, és hogyan kaparintotta meg mezét a meccs végén, mert ismerte. Arra, mindenestre jó volt ez a kis eszmefuttatás, hogy megtudjam, mekkora sztárok is ők kint Angliában, a másodosztályban. Nagyok! Tudtad, azt, hogy csapata Halmosi mezből ad el az egyik legtöbbet? Dagadhat mellünk, focit kedvelő honi barátaim.

Megpróbáltuk a lehetetlent, fogtunk magunkat, és beültünk a Felcsút táborba. No, nem azért, mert derogáltak nekünk a zöld-fehérek, hanem mert a szombathelyieket gyakorlatilag egy karámba zárták, természetesen a hely is álló volt. Mi inkább a kényelmes ülő részt választottuk. A hangulat is remek volt a Felcsúti arénában (első hihihi). Kb. 1000 néző láthatta a meccset, amiről csak annyit, hogy: ez igen! És ami a szánalmas, hogy némely NB1-es csapat a fenekét a földhöz helyezné, erőteljesen és többször, ha ekkora nézőszámot tudna produkálni. Kár, hogy a hazai szurkolók, egykét anyázástól eltekintve nem igazán voltak hajlandók csapatukat bíztatni. Nem úgy, mint a vendégek szimpatizánsai, akik rendületlenül bíztatták övéiket. Néha elhangzott egy „Lúzer FC” ritmus is, de ez nem feltétlenül a csapatnak szól, inkább az edzőnek, ugyanis a hazaiak mestere a sokat látott Urbán Flórián. Természetesen mindannyiunk Flórija nem hazudtolta meg magát, együtt élt a játékkal, üvöltött, mint a sakál. Ha csapatát sérelem érte, nem volt rest még a bíró szellemi képességeit is kétségbe vonni. Igazi edző (második hihihi)!

Épp ideje elkezdeni azért a meccsről is írni valamit. A játék számomra egészen meglepő, helyenként látványos, és végig lüktető volt. Hihetetlen azt látni, hogy míg az első osztályban nem tudják játszani az egyérintős, gyorspasszos focit, addig egy ligával lejjebb sokkal jobban megy ez a csapatoknak. A labdát a vendégek többet birtokolták (szerintem 58% - 42%), kapuk előtt is több veszély jelentett a Hali. Ennek ellenére a hazaiak első valamire való beívelését Weitner be is fejelte. A vendégek azonban nem adták fel, szabadrúgást követően a beívelt labdát a fiatal Hujber lehajolva fejelte a fára, onnan a játékszer becsorgott a kapuba. Nem a látványosság, az eredményesség a fontos. A félidő végén még Andorka ugrott ki a védők közül és robogott gyorsvonatként – már amennyire tudott a Ronaldo testfelépítésű játékos – pechére kisodródott, lőni nem tudott, így passzolt, de középen a kutya se várta a labdát, így a védők tisztáztak. Kettős sípszó! A szünetben taktikai okokból közel helyezkedtünk a felcsúti öltöző ablakához, hátha megint elhangzik valami bölcs mondat Flóri szájából, a legendás „Verjétek meg a barcsi parasztokat!” után, de sajnos az ablakot idő előtt bezárták, így lemaradtunk a szaftos részletekről. Bánatosan kullogtunk vissza a szünet után, elmaradt a szellemi táplálék.

A fordulás után a Hali játszotta tovább a játékát, ám a szerencse nem pártolta őket, Hegyi bombáját bravúrral védte a kapus, és a hazaiak a második (!) támadásából ismét gól született: a legtöbbet mutató felcsúti, Török kapott jó labdát, kicselezte védőjét és büntetett. Nem sokáig maradt azonban az előny Flóriéknál. Bal oldali szöglet után a cséká Balassa fejelt kapura, védte a portás, de a kipattanót Guzmics fejelte be. Kiszurkoltam! A szöglet előtt ugyanis a fölkocogó védőt látva a „fejeld be Ricsi!” szavak hagyták el ajkaim. És láss csodát. Honnan tudom, ki az a Guzmics? Sógorom sokat beszélt a Haliról és Andorkáról. Mondta, hogy Petinek a válogatottban lenne helye hisz tényleg számolatlanul rugdossa a gólokat. Én pedig naivam kijelentem, nincs most, és nem is lesz egyhamar válogatott játékos a Haliból! Mekkorát tévedtem! A szombathelyiek 22-ese ugyanis oszlopos tagja a Róth féle U21-es válogatottnak. Így rendesen a megjegyeztem ezt a nevet, mindig kérdeztem drága rokonomtól: „Mi újság Guzmiccsal?”. Erre kimegyek egy meccsre és Ricsi gólt fejel, és nem is akárkinek. Szóval nyugodtan mondhatom, kiszurkoltam. A meccsre visszatérve, a Felcsútnak még egy veszélyes szabadrúgásra futotta, Schimmer okosan a sorfal mellett laposan elcsavarva próbálta bevenni a kaput, de 35-42 centit tévedett, így a végig maradt a 2-2, a pontosztozkodás.

Zárásul csak annyit még, hogy: „Flóri! Nem áll jól neked a milliós öltöny, főleg a másodosztályba, vegyél fel légyszi egy Felcsút mackót inkább. Jobb lesz mindenkinek. Köszi!” Továbbá, ha így focizik a szombathelyi gárda, akkor visszajutnak, oda, ahová játékuk képe alapján valók. HAJRÁ HALI!